Állatkínzás: ahol egy állat szenved, ott a rend is megbukik
Az állatbántalmazás nem magánügy és nem apró kellemetlenség. Közös felelősségünk, hogy észrevegyük, jelezzük és megállítsuk a szenvedést.
Van egy pillanat, amikor egy társadalom vizsgázik: akkor, amikor meglátja a kiszolgáltatottat. Egy éhező kutyát az udvar végében. Egy láncon tartott állatot, amelynek már a tekintete is segítséget kér. Az állatbántalmazás nem magánügy.
Az állat nem tárgy. Érez, fél, fájdalmat él át, ragaszkodik, kiszolgáltatott. Aki ezt semmibe veszi, az nemcsak egy állat ellen követ el bűnt, hanem a közösség rendje ellen is.
A közöny is döntés
Sokan azért nem lépnek, mert félnek a konfliktustól. Pedig a hallgatás gyakran pontosan az, amire a bántalmazó számít.
Ha közvetlen veszélyt látunk, hívható a 112. Más esetekben érdemes értesíteni az illetékes hatóságot, a jegyzőt, állatvédő szervezetet vagy a rendőrséget.
Mit tehetünk, ha bajt látunk?
- Őrizzük meg a nyugalmunkat.
- Jegyezzük fel a helyszínt, időpontot és a látottakat.
- Ha biztonságos, készítsünk fotót vagy videót bizonyítékként.
- Jelezzük az ügyet az illetékes hatóságnak vagy állatvédő szervezetnek.
A rend ott kezdődik, hogy nem fordulunk el
A felelős állattartás, az ivóvíz, az élelem, a menedék és az emberséges bánásmód nem luxus, hanem minimum.
Ne fordítsuk el a fejünket. Egyetlen bejelentés is elég lehet ahhoz, hogy egy állat élete megváltozzon.
Mi a reakciód?
Tetszik
0
Nem tetszik
0
Imádom
0
Vicces
0
Dühös
0
Szomorú
0
Hűha
0