A magyar Alföld haldoklik – gazdák: ‘Negyven éve ilyet nem láttunk

Idei év nyarán Magyarország súlyos aszályhelyzettel néz szembe. A szakmai összesítések alapján az augusztusi csapadékmennyiség eddig az átlag ~20%-a, és a következő két hétben sem várható érdemi eső. A leginkább érintett térségek: Alföld (közép és dél), a Homokhátság és a Tiszántúl.
Hol a legrosszabb a helyzet?
- Homokhátság: kritikusan alacsony talajnedvesség, több helyen erősen apadó talajvíz.
- Tiszántúl: a kapásnövények és a takarmánynövények hozama jelentősen elmarad az átlagtól.
- Közép-Alföld: repedezett talajfelszín, helyenként öntözés mellett is perzselés.
„Negyven éve dolgozom a földeken, de ilyet még nem láttam. A kukoricának alig van csöve, a napraforgó feje apró, a lucerna ki sem nőtt rendesen. Hiába öntöznénk, a föld annyira kiszáradt, hogy nem tartja meg a vizet.”
Mit jeleznek az agrár- és ökológiai mutatók?
Talajnedvesség: tartósan kritikus szinten. A száraz, forró időjárás gyorsítja a párolgást, a felső 20–40 cm-es réteg sok helyen már funkcionális holt állapotú.
Talajvíz: az érintett járásokban több mérőhelyen folyamatos apadás látszik; ez hosszú távon az ökoszisztémát is veszélyezteti.
Állattartás: kiégett legelők, megugró takarmányköltség; a kisebb gazdaságok pénzügyi tartalékai gyorsan fogynak.
„A Homokhátságon több ponton méterekkel alacsonyabb a talajvízszint, mint egy évtizede. Ez már nem csak agrárkérdés: élőhelyek és vízvisszatartó képesség kerül veszélybe.”
Miért különösen sérülékeny most a mezőgazdaság?
- Elhúzódó csapadékhiány tavasz végétől – folyamatos deficitet okoz.
- Magas hőmérsékleti szélsőségek – perzselés, gyorsabb érés, alacsonyabb ezermagtömeg.
- Vízgazdálkodási korlátok – korlátozott öntözőkapacitás, tározókapacitás-hiány.
„A takarmány idén duplájába kerül a tavalyinak. Ha így marad, több telep állománycsökkentésre kényszerül.”
Alkalmazkodási javaslatok (rövid táv / hosszú táv)
- Rövid táv: talajkímélő művelés, tarlómulcsozás, párolgáscsökkentés; kritikus ültetvények célzott, éjszakai öntözése; tűzveszély csökkentése külterületen.
- Közép–hosszú táv: vízvisszatartás (tározók, belvíz-terítés, tájléptékű lefolyáslassítás), öntözésfejlesztés, aszálytűrő fajtaváltás, talajszervesanyag-növelés (zöldtrágya, takarónövény).
„Nem egyszeri kilengésről beszélünk. A nyarak várhatóan forróbbak és szárazabbak lesznek. A vízvisszatartás és a fajtaszerkezet-váltás nem opció, hanem kényszerű alkalmazkodás.”
Mi a reakciód?






